Zártkörű érzelmeim clubja

2011 december 13. | Szerző: tamarina

 A zártkörű party

Midőn elhatároztam hogy engedek barátnőm unszolásának, hogy menjek el a partyra, rájöttem hogy nincs semmi bulisnak nevezhető rongyom. Álltam a szekrény előtt és mohón kerestem a szememmel a színes , minden féle mintájú ruháim sokaságát ,de mindhiába…egy se felelt meg vágyaim céljának.

Nagy sóhajjal kirántottam egy fekete tüllös szoknyát, felvettem és fel alá tébláboltam a rumlis szobámban.Róttam a köröket és eszembe jutott melyik felsőm illik hozzá.Innen már könnyen ment.Fenn is volt a lábaimon a fekete cicanadrág, a maggassarkú csizmám, és pluszban a melltartó. A felsőmet a sminkelés végére hagytam. Hogy miért? Az nagy rejtély. Kész is lettem pofavizitemmel, szenes szemek, és rizspúderes fehér arc, ahogy az egyiptomiaknál is szokásos volt, most én is beiktattam az esti sminkhez ezt a  kis szépségrituálét.

Következő szín: Lám, amint észrevettétek kiugrottam a szemnek nem érdekes részt; a buliba vezető utat, általában a hazavezető poénosabb szokott lenni.Aki rendszeres party látogató az  biztos tudja mire céloztam.

Tehát adva volt barátnőm aki már fogvacogtatva várt a bejárat előtt és szúros szemekkel közölte velem hogy ; -Késtél ám, drága. Na semmi gáz, nem maradtál le még semmiről.-De ezt már mosolyogva tette hozzá. Persze az ilyen barátosnés figyelmeztetéseket nem kell véresen komolyan értelmezni. Inkább azt a kicsi aggódást véljük felfedezni az anyai “Késtél,” megett.

Rögtön be is libbentünk a dohányfüstös, kacajos-beszélgetős emberek termébe. Amint körülnéztem elfogott a rossz megérzés, szinte boszorkányos jelleggel. Aztán hamarosan meg is láttam ,a nem kívánt dolgot,gyors szívdobbanás majd olyan nyílacska vágodott a mellembe, mely meglepő ijedtséget okozott idebenn. Éreztem hogy az arcom felmelegszik és pulzál, mintha felszökött volna a szívem a fejembe.

Megragadtam előttem mocorgó barátnőm karját.

-Azt mondtad zárkörű party lesz.  Akkor Ő mégis , hogy kerül ide??

Hátrafordult fancsali képpel rám nézett,de nem értette kire gondolok. Igazából le is rohantam ezzel az abszurd kijelentéssel. Már hogy tudhatná kire gondolok. Megkérdezte mégis kire gondolok, a feje viszont eközben körbe körbe járt hogy ki az a rejtélyes Ő.Szegénykém, sose tud nyugton lenni. Persze, mindenkinek feltúnt hogy bele vagyok burkolózva a barátnőm lobonc hajába,mellesleg vérvörös arccal, ő meg tekergeti a fejét. Igen, köszi csajszim, leginkább arra vágyok hogy felfigyeljen minden itt lévő ember, beleértve Öt.

Nem birtam tovább. Mosolyt erőltettem az arcomba és azt gügyögtem hogy el kéne látogatni a mosdóba DE GYORSAN.

Plikk-plakk.Varászütésre a mosdóba csöppentünk, majd felém fordult T. és faggatott ki nem közömbös a számomra. Én meg közben a tükörbe meredtem és a táskámból előkapartam a kőpúderem hogy legalább mentsem a menthetőt és kiérve ne úgy nézzek ki mint egy rák. Amint pepecseltem a szivacsot, a tükörből ránéztem kérdőjel buborékos arcára.

-Akit megláttam az nem más, mint a volt szerelmi kalandom. Már évek óta nem láttam. És úristen, hogy néz ki??! Meghízott!-Nem tehettem semmit, kibuggyant belőlem a röhögés, ami átragadt T.re is. A meghízott szó hallatán egy malac jutott eszembe.Mikor lecsendesedett a helyzet T. megszólalt.

-Ó.igen akiről régebben meséltél! Vele vesztetted el! De még sose láttam élőben, mutasd meg!

-Jó majd ha kimentünk megmutatomm, persze nem úgy hogy odamegyünk hozzá majd rábökök, nézdd csak Ő az. Ha meglátod viselkedj DISZKRÉTEN kérlek!

-Jójójó.Azt hiszem tudom magam tartóztatni. DE sose lehet tudni.-tette hozzá vigyorral az arcán , majd csücsörítésba kezdett és elkezdte szájfénnyel kenni az ajkait. Rácsavartam a kőpúderre a kupakját, és rásandítottam.

-Hát, ettől féltem.

(Folyt.köv; ha lesz időm, és azt kívénja a közönség 🙂