nehéz kezdet

2012 március 14. | Szerző: tamarina |

Talán valamire készül. Megszámlálhatatlan pillantást vet rám, keze néha-néha fejéhez kap, majd beletúr éjfekete égnek álló fészkébe. Meredten áll előttem és felejthetetlenül néz, szinte mélyembe , lelkembe lát zöld szemeivel. Talán fél. Személye mind titok és rejtély. Sose árulja el igazán ki is ő valójában. Szeme megrebben, most már nem fúrja belém tekintetét, csak tétován pislog körbe –körbe. Számra jön a szó. Hiányzik a tekintete. Ki akarja mondani, de mégse teszi. Ha megszólalok meggondolatlan vagyok, ha nem akkor felelőtlen. Nem merem , de tudom meg kell szólítanom.

Minden egyes gondolat egy-egy vaskos könyvnek felel meg az agyamban. Nem sorrendben vannak és nincsenek abc szerint elrendezve, névvel ellátva. De nem ám! Hanyagul fekszik néhány a poros padlón, némelyik a polcon áll kissé kinyitva, de mégis rejtve lapjait. Valamelyikek katonasorrendben állnak és biztosak abban, hogy nekik ott a helyük. Tanácstalan vagyok melyik könyvet vegyem ki agyam zegzugos részeiből. Melyiket nyissam és mutassam meg neki? Félek ha elé nyújtom nem fogja elnyerni a tetszését. Kikapja kezemből és sarokba vágja. Az is lehet, hogy elkezdi érdekelni , ölbe veszi a lapokkal teli csodát és kedvtelten lapozgatja. Annyi kétely van bennem. Nem szabad félnem, mindent meg kell próbálni amire csak lehetőség van. A kedvező lehetőségeket sose szabad, meg nem kéne kihagyni. Tehát essünk neki. Furán kezdem formálni a betűket:

-Hogy vagy?-Rövid mégis velős megszólítás, a történtekre való tekintettel egyben merész is.