nehéz kezdet
2012 március 14. | Szerző: tamarina
Talán valamire készül. Megszámlálhatatlan pillantást vet rám, keze néha-néha fejéhez kap, majd beletúr éjfekete égnek álló fészkébe. Meredten áll előttem és felejthetetlenül néz, szinte mélyembe , lelkembe lát zöld szemeivel. Talán fél. Személye mind titok és rejtély. Sose árulja el igazán ki is ő valójában. Szeme megrebben, most már nem fúrja belém tekintetét, csak tétován pislog körbe –körbe. Számra jön a szó. Hiányzik a tekintete. Ki akarja mondani, de mégse teszi. Ha megszólalok meggondolatlan vagyok, ha nem akkor felelőtlen. Nem merem , de tudom meg kell szólítanom.
Minden egyes gondolat egy-egy vaskos könyvnek felel meg az agyamban. Nem sorrendben vannak és nincsenek abc szerint elrendezve, névvel ellátva. De nem ám! Hanyagul fekszik néhány a poros padlón, némelyik a polcon áll kissé kinyitva, de mégis rejtve lapjait. Valamelyikek katonasorrendben állnak és biztosak abban, hogy nekik ott a helyük. Tanácstalan vagyok melyik könyvet vegyem ki agyam zegzugos részeiből. Melyiket nyissam és mutassam meg neki? Félek ha elé nyújtom nem fogja elnyerni a tetszését. Kikapja kezemből és sarokba vágja. Az is lehet, hogy elkezdi érdekelni , ölbe veszi a lapokkal teli csodát és kedvtelten lapozgatja. Annyi kétely van bennem. Nem szabad félnem, mindent meg kell próbálni amire csak lehetőség van. A kedvező lehetőségeket sose szabad, meg nem kéne kihagyni. Tehát essünk neki. Furán kezdem formálni a betűket:
-Hogy vagy?-Rövid mégis velős megszólítás, a történtekre való tekintettel egyben merész is.
Zártkörű érzelmeim clubja
2012 január 10. | Szerző: tamarina
Lustán hömpölyögtek az emberek a disco bejáratánál. Ide-oda lavíroztak, néhány pár távozott mielőtt bárkitől is elköszöntek volna. Az erősebb partyboyok Heinekennel a kezükben szambáztak szívük egyéjszakás választottja felé. Gépies zene szólt, ének benne egy se. Elfogott a türelmetlenség. Persze megmagyarázhatatlan módon. Mintha az agyam azt hitette volna el velem, hogy ha nem cselekszel most, késő lesz. Túl késő.
Vajon mit mondd a sugallat? Menj el most vagy maradj míg éjfélt nem üt az óra, mint Hamupipőke siess haza hajnalra? Az az igazság nem volt kedvem ilyenkor egyedül mászkálni, és különben sem egymagam jöttem. Nem dönthetek egyszálúan.
Nem mehetek el.Az olyan mintha megfutamodnék egy olyan dolog elől ami úgyis bekövetkezik.
Láttam Őt. Beszélgetésbe elegyedett az egyik haverjával. Már párszor felém tekintett de csak futólag, úgy tűnt nem is rám nézett hanem a kiszolgáló lányra. Lehet észrevett, de mit számít?
Úa. Kezdd a világ elhomályosodni. amit a szemgolyóm körül látok. Nem. Nem vagyok részeg, még csak be se vagyok igazán csiccsentve.Csak a sör tesz kábává. De mintha tényleg azt látnám, hogy Ő közelít felém…nem biztos a sör miatt van, vagy a kontaktlencsém poros..Hé! Hova lett a barátnőm aki itt volt még egy fél perce és arról duruzsolt, hogy jövöhéten milyen Tz-ket fog megirni, amikre persze nem is tanult egy betűt se…?
Óó.Közeledik. Végem van. Csak ne verne a szívem ilyen hangosan. Szinte a fülemben érzem.
Szia.-Milyen tömör és hathatós. Én is visszaköszöntem, annyira nem vagyok hülye. Értetlen tekinetet vágtam, mintha Afrikába utazott volna és egy héttel korábban ért volna haza.
-Hát te?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy mostanában.
-Én köszönöm jól.-A látszat ellenére…habókosan beletúrtam a hajamba, mintha benne felejtettem volna egy hajtűt reggel. Én is megérdeklődtem hogylétét illetően és ilyen felszínes témákat súroltunk közben félszeg vigyorba vágta néha magát. Én is mosolyt húztam fogaimra aztán mintha bűn lenne, leszegtem a szájam sarkait. El ne bizza magát, hogy én igy örülök, hogy ideszegődött. Igy ment kb. 10percig a mese aztán olyat mondott, amitől ringispilt nyomott a gégémben a vodka.
-Múltkor láttam egy csinos lányt. Te voltál az. Még mindig szép vagy. Egyre szebb.
Próbáltam elnyomni a felszínre törő köhögésem, mert ugye prófétai igét hallhatunk ilyenkor nem illik semmi modortalant tenni. Elpréseltem egy “köszönöm”-öt majd mellékeltem egy fogvillantást, pont olyat amikor a modellek megállnak és pózolnak a kamerába. Remélem sikerült a kép és benne lesz valamelyik napilapban.
Azt hittem ennyi lesz amit mondd, de sajnos nem úsztam meg ennyivel. Piszok alak.
-Figyelj, tudom sikerülhetett volna jobbra a mi kapcsolatunk, de annyira más voltam én is meg te is akkor. Nem egy rugóra járt az agyunk. Mindkettőnk mást akart. És ha most más lenne a helyzetünk újra megpróbálnám veled persze ha te is szeretnéd. Bevallom ilyenre sose fog sor kerülni.
Csak jó volt megosztani veled ezt.
-Értem, jól tetted.-Te jesszus! Sose volt ennyire őszinte velem.-Úgy érzem….hát szerintem se működne…-Huh.nagy levegő.-Nekem is mondanom kell valamit, amit szeretnék, hogy tudj , de nem kell vele foglalkoznod, csak elmondom egyszer és utoljára. Hm..Tudod nekem mindig is az életem része leszel, és az is maradsz, de ennyi. Nem fogunk újra összejönni. és ennek így kell lennie. Csak gondolatban találkozhatunk legközelebb…
Gondolkodóba hajtotta a fejét, féltem is vajon nem is érti mit hablatyolok neki össze. Lehet azt mondtam, hogyan készítem elő mosáshoz a ruhákat? Annyit még nem ittam. Szóval állt, már korábban letette a poharát és először a padlót vizsgálta, majd a szemembe fúrta őszinte tekintetét.
-Örülök, hogy elmondtad. Ne aggódj, emlékezni fogok rá holnap és mindig. Szívesen találkozok majd veled a gondolataimban.-majd széles vigyorra húzta a száját.-Remélem majd a kis dögös piros ruhádat veszed fel ha belépsz a gondolataimba.
Erre a kijelentésre elképedtem , és vállon vertem. Nevettem egy jót rajta. Valami furcsa hangulat áradt szét a testemben. Megkönnyebbülést éreztem a szívemben. Hatalmas érzés volt. leirhatalanul jó és békés.
Az éjszaka folyamán még sokat beszélgettünk, majd szétváltak utjaink ki a táncparkett felé ki a pulthoz. Néha-néha összenéztünk és mosolyogtunk egymásra.
Rengeteg táncnak meglett az eredménye. Sajgott a bokám a magassarkúban, és bizonytalanul bicegtem a többiek felé. Arcom el volt kenődve, kiült rá a fáradtság .Eljött a bucsú ideje a barátnőktől ,mert ugye az este folyamán összegyúltünk páran. Már vettem a kabátom, tekertem voln a nyakam köré a sálat, mikor hirtelen ott állt mellettem Ö és a fülembe súgta:
-Várlak.
Zártkörű érzelmeim clubja
2011 december 15. | Szerző: tamarina
A Zártkörű party 2.
Miután belecsöppentem az éjszakai életbe, rájöttem, hogy nem is olyan rossz itt a felhozatal. Ha valaki félreértené az italokra gondoltam. Amint forgattam a teli whiskys poharamat, azon forgott az agyam vaajon hogy készülhet a whisky? És vajon folyt érte élet halál harc? Valaki bele is halt? Tehát egy illetőnek aki vérét áldozta a whiskyért hálát adok azzal, hogy fölhörpintem ezt a kavargó nedűt? Lehet.Sajnos nem tudok együtt érezni azokkal a gazdálkodókkal akik termesztik a whisky alapját. Ez a téma érdekel legkevésbé.
Inkább az nyomaszt, hogy ha üres lesz a pohár utána milyen gondolatok fogják átfurni az agyamat. Ó, az ital felszabadít! Szabaddá teszi a beszélőkédet, és a kezedet is.Úgy kalimpálsz a kezeddel mint egy drukker a focimeccsen. Ez az. Kezdek félni önmagamtól.
Mi lesz ha odamegyek hozzá csak úgy , mintaha én lennék Miss Nagyfönök és eljátszom az ellenálhatatlan asszonyt, kinek lába előtt hever a fél világ? Vagyis ilyesmi ugyse fog megtörténni. Vagy ha mégis,elszúrnám.
Úgyse leszek olyan bátor, hogy odamerészkedjek. Ácsi! Miről van itt szó? Még én tipogjak oda a kis magassarkúmban, mint valami éhes kismadár aki eleség után kuncsorog? Na . KIZÁRVA. Nem kell ez a cécó.DE miért van ez? Úgy érzem beszélnem kell vele…
-Vondd magadra a figyelmét.-Okított ki barátnőm, aki már fél órával ezelőtt széjjel kuncogta a fejét, mikor meglátta, nem túl szexy exemet. Most fapofával vetette elém a szavait.
-Igazából nem is érdekel.-Böktem ki viccesen.
-Bah. Már dehogyis nem! Azért vagy így felcsigázva! Állandóan őrá figyelsz, azt lesed mit iszik, hova meg , kihez beszél…Ha nem érdekel, akkor én pislogó ponty vagyok a forró vízben.-Elnevettem erre magam erre a kijelentésre, mert élénk a fantáziám és csakugyan elképzeltem a felvázolt történetet. Aztán kortyoltam egyet a Scotch-ból és elmerengtem.
-Talán..azért vált ki belőlem erős érzelmeket, mert vele ismertem meg új dolgokat. A legeslegelsőket amiket egy lány megismerhet. Az első szerelem, szeretkezés, csalódás..És valamilyen szinten mindig benne lesz a fejemben az ő karaktere. Vágyni éppen nem fogok rá, szerelmes már soha többé nem leszek belé, de mindenképp az életem egy kis fontos szeletkéje marad, amit akarva akaratlanul nem törölhetek ki az emlékeimből.
Tudod minek örülök, most a legjobban?
-Hm..?
-Annak, hogy nem úgy néz ki ahogy évekkel ezelőtt. Ha az lenne, akkor uyganaz a pasi lenne, akinek erősek a karjai, határozott a járása és a megjelenése, szédítő a mosolya, és igéző a tekintete- akibe beleszerettem. Ha most így megjelenne előttem , biztos elszédülnék. Eszembe jutna az a bűvös mondat: Mi lett volna ha..?
Még jó, hogy nem igy áll a helyzet. Félnék is rendesen.
Zártkörű érzelmeim clubja
2011 december 13. | Szerző: tamarina
A zártkörű party
Midőn elhatároztam hogy engedek barátnőm unszolásának, hogy menjek el a partyra, rájöttem hogy nincs semmi bulisnak nevezhető rongyom. Álltam a szekrény előtt és mohón kerestem a szememmel a színes , minden féle mintájú ruháim sokaságát ,de mindhiába…egy se felelt meg vágyaim céljának.
Nagy sóhajjal kirántottam egy fekete tüllös szoknyát, felvettem és fel alá tébláboltam a rumlis szobámban.Róttam a köröket és eszembe jutott melyik felsőm illik hozzá.Innen már könnyen ment.Fenn is volt a lábaimon a fekete cicanadrág, a maggassarkú csizmám, és pluszban a melltartó. A felsőmet a sminkelés végére hagytam. Hogy miért? Az nagy rejtély. Kész is lettem pofavizitemmel, szenes szemek, és rizspúderes fehér arc, ahogy az egyiptomiaknál is szokásos volt, most én is beiktattam az esti sminkhez ezt a kis szépségrituálét.
Következő szín: Lám, amint észrevettétek kiugrottam a szemnek nem érdekes részt; a buliba vezető utat, általában a hazavezető poénosabb szokott lenni.Aki rendszeres party látogató az biztos tudja mire céloztam.
Tehát adva volt barátnőm aki már fogvacogtatva várt a bejárat előtt és szúros szemekkel közölte velem hogy ; -Késtél ám, drága. Na semmi gáz, nem maradtál le még semmiről.-De ezt már mosolyogva tette hozzá. Persze az ilyen barátosnés figyelmeztetéseket nem kell véresen komolyan értelmezni. Inkább azt a kicsi aggódást véljük felfedezni az anyai “Késtél,” megett.
Rögtön be is libbentünk a dohányfüstös, kacajos-beszélgetős emberek termébe. Amint körülnéztem elfogott a rossz megérzés, szinte boszorkányos jelleggel. Aztán hamarosan meg is láttam ,a nem kívánt dolgot,gyors szívdobbanás majd olyan nyílacska vágodott a mellembe, mely meglepő ijedtséget okozott idebenn. Éreztem hogy az arcom felmelegszik és pulzál, mintha felszökött volna a szívem a fejembe.
Megragadtam előttem mocorgó barátnőm karját.
-Azt mondtad zárkörű party lesz. Akkor Ő mégis , hogy kerül ide??
Hátrafordult fancsali képpel rám nézett,de nem értette kire gondolok. Igazából le is rohantam ezzel az abszurd kijelentéssel. Már hogy tudhatná kire gondolok. Megkérdezte mégis kire gondolok, a feje viszont eközben körbe körbe járt hogy ki az a rejtélyes Ő.Szegénykém, sose tud nyugton lenni. Persze, mindenkinek feltúnt hogy bele vagyok burkolózva a barátnőm lobonc hajába,mellesleg vérvörös arccal, ő meg tekergeti a fejét. Igen, köszi csajszim, leginkább arra vágyok hogy felfigyeljen minden itt lévő ember, beleértve Öt.
Nem birtam tovább. Mosolyt erőltettem az arcomba és azt gügyögtem hogy el kéne látogatni a mosdóba DE GYORSAN.
Plikk-plakk.Varászütésre a mosdóba csöppentünk, majd felém fordult T. és faggatott ki nem közömbös a számomra. Én meg közben a tükörbe meredtem és a táskámból előkapartam a kőpúderem hogy legalább mentsem a menthetőt és kiérve ne úgy nézzek ki mint egy rák. Amint pepecseltem a szivacsot, a tükörből ránéztem kérdőjel buborékos arcára.
-Akit megláttam az nem más, mint a volt szerelmi kalandom. Már évek óta nem láttam. És úristen, hogy néz ki??! Meghízott!-Nem tehettem semmit, kibuggyant belőlem a röhögés, ami átragadt T.re is. A meghízott szó hallatán egy malac jutott eszembe.Mikor lecsendesedett a helyzet T. megszólalt.
-Ó.igen akiről régebben meséltél! Vele vesztetted el! De még sose láttam élőben, mutasd meg!
-Jó majd ha kimentünk megmutatomm, persze nem úgy hogy odamegyünk hozzá majd rábökök, nézdd csak Ő az. Ha meglátod viselkedj DISZKRÉTEN kérlek!
-Jójójó.Azt hiszem tudom magam tartóztatni. DE sose lehet tudni.-tette hozzá vigyorral az arcán , majd csücsörítésba kezdett és elkezdte szájfénnyel kenni az ajkait. Rácsavartam a kőpúderre a kupakját, és rásandítottam.
-Hát, ettől féltem.
(Folyt.köv; ha lesz időm, és azt kívénja a közönség 🙂
Felébredés…
2011 december 1. | Szerző: tamarina
Hol is kezdjem? Rég nyúltam billentyűhöz :)) Bár nem tudom valaki is nézegeti ennek az érzelemdús lánykának a sorait.Úgy érzem magam mint akik betettek a mosógépbe, és a bűnösök kívüéről szemlélik ahogy furcsa, amorf módon kigyóznak a színek, a szemek az oblítő forgatagában…Sokban hozzájárul a mostani érzelemkinyilvánításomhoz az, hogy kavar van az agyamban. persze a környezet szól bele jócskán a gondolataimba…hogyne, csakis az. Az agyunk is tudna problémákat kreálni saját magának, de ugyan miért tenné? Az nem is érdekelné az embert…bezzeg ha a másik ember csinál valamit, vagy éppen NEM csinál…nah, az nyomot hagy, Főleg ha életbevágó amit tesz és ezzel felpörgeti az ember lánya gondolatait.
Még nem gondoltál arra milyen az ha mondjuk a másik ember szemével látnál? Vegyük példának mondjuk az egyik jó barátnőd. pikk-pakk benne vagy az agyában vagy inkább te vagy a szeme, ő az agyáért felelős. Te csak látod amit tesz, észreveszed amit csinál,tudod hol jár merre megy haza, mit eszik, kivel beszél…Miközben arról tudomást sem szerez hogy tulajdonképpen van valaki a szeme mögött, és az a vki látja azt amit ő…Elég abszurd nem?
Ez a játék tulajdonképpen sok mindenre lenne jó, sokan vissza is élnének vele,de én most nem erre gondoltam. Ha megtehetnénk , hogy az egyik barátunk szeme lehetnénk, akkor bebízonyíthatnánk a tetteivel, hogy éppen hazudott vagy igazat mondott korábban…
Drága játék lenne, meg is kéne érte fizetni, de nem húszezressel…
Tehát akkor most hogy döntsük el azt hogy valaki hazudik vagy igazat mond-e?
Ha a barátunk akkor biztos nem vetemedik hazugságra, vagy mégis? Mert szeretne valamitől megvédeni? Vagy túl büszke és makacs, nem mer beszélni a valóságról?
Bízzunk meg benne vakon , hagyjuk hogy bekösse szemünket és átvezessen a keskeny hídon a szakadék felett? Vajon azt fogja mondani hogy “Siessünk mert túl mély az árok!” vagy azt suttogja “Mindjárt a végére érünk , nem is olyan veszedelmes!” Pedig sárgaszemű sárkányok lesik minden lépésünket, ő mégis azt mondta nincs itt semmi baj, hiszen meg akart óvni. Ez akkor mi? Hazugságnak nem nevezhetjük…végülis jó szándék vezérli.,
Most akkor tépjük le a szemfedőt, ijedjünk meg és szóljuk le a barátot, a gülüszemű sárkánypofákat látván?
Szerintem inkább jobb megbízni a másikban és elfelejteni minden lehető rosszat ami történhet.Az ember mégiscsak biztonságot hajhássza.
Ennyi elmélkedés mára elég, holnap korán kelés 🙂
2011 január 22. | Szerző: tamarina
találka
Csak ültem az átázott kabátomban,vacogtam és
megkönnyebültem, hogy olyan helyen vagyok ahol nem érhet az ádáz esőcseppek
rohanó sorozata.
Átkaroltam saját
testem,éreztem hogy a hideg átrázza fagyott végtagjaim és azt remélve hogy
nemsokára melegség önt el, kibontakoztam nemtúl forróságot adó
kapucnis
ruhámból.Végighuztam ólom hideg kezem a nedves hajamon és leeesett a tantusz,ma
se kell már hajmosáshoz folyamodnom.
Az
asztal amire rákönyököltem fából készült és azon tűnödtem milyen sokmindenen
mehetett keresztül.Számtalan édes, folytogató,émelyítő italnedv borithatta
be,sok ököl üthetett rá mérgében és felháborodottságában,netán néhány ember
felhevültségében felülhetett lapjára és onnan ordibált , dirigált másoknak vagy
éppen a maga szórakozottságára.Amint igy elméláztam a tárgy jelentőségének
kihasználásán, orrom figyelmeztetően jelzett és fejem hamarosan a pult felé
irányult, ahonnan a mennyei kávé illlata szivárgott.Testem és tudatom már
teljesen a fekete nedűt kivánta .és ahogy megfeledkeztema kávé mámorárol
eszembe jutott hogy én várok valakire.Természetesen nem felejtettem el
szándékom csak éppen a külső hatások magával ragadóak.
A várva várt személyt mintha csettintésre egy
varázskönyvöl idézték volna elő,szemem elé került és tovább nem is forulhatott
figyelmem másra.Illedelmesen köszönt a pultosnak,aki kedélyesen
visszamosolygott és elfelejtvén az ujabb vendéget belemélyedt a a fagyis láda
kihalászásának elméletébe.
Az arcom kivirult és nyoma sem volt a hirtelen
lesujtó esős nap lehangoltságának.Belefelejtkezetem laza és kissé ringatozó lépdelésébe.Mindig az
jut rola eszembe hogy egy virágos réten járkál zsebre dugott kézzel mintha ez
lenne a világ legnagyobb dolga.De ez a kép biztosan megbotránkoztatná ha
esetleg elmesélném neki,hiszen az illatozó növényektől, a giccstol és a
könnyező negédességtöl viszolyogna mert az a nőnemű lények ábrándjába
való.Mondaná. Nem találok ebben kivetnivalót,igaza van mindennek megvan a maga
helye a világban.
Álmodozásaimat
gonoszul félbeszakitja egy olyan életvidám köszönnéssel hogy csá,amitől én
kissé meghökenek és a szék hátoldalának dőlök, szemeim pedig tágra nyilnak,
ettől a nem megszokott formátol.,,ez meg mégis mi a fene volt kedves??,,
Olvas a gondolataimban,gyorsan elregéli hogy
milyen boldog.
Amnézia
-Amnéziás vagyok!-jelentetttem ki az elöttem álló személy
szép barna szemébe.Az halk sóhajt hallatott mintha azt akarná mondani hogy
hűűha, aztán rám sandított és én folytattam mondanivalómat mert történetesen
nem hitte el a kicsinek se egyébként nem mondható baleset következményét.
-Tudod, lehet hogy volt közünk egymáshoz de én nem
emlékszek ilyesmire.
Aztán megrohamoztak a nemtúl régi emlékek.Sok dolog
kiesett azon nyomban mikor felkeltem a kórház hideg és fehér kórosztályának
egyik szobájában ahol mézédes virág illat keringett és csak késobb tudtam
észlelni,mivel még kissé fura volt visszarázódni anormális kerékvágásba, hogy azok tarka
szinben pompázó tulipánok,jácintok és még megannyi szivemnek kedvse dolog
egyszerű növény.Miután homály fedte az ajtót hunyorítani kezdtem amitől kissé
megfájdult a szemem sarka.A ködben egészen életszerű alakokat véltem felfedezni
akik szerényen,bár arcukat nem láttam,hozzám andalogtak és mikor már néhány
erős pislogást ki tudtam eröltetni, rájöttem hogy az egyik egyén nem más mint
az édesanyám.Kitisztult az amorf alak.felém húzodott fekete haja, amint
közeledett felém hirtelen átölelt és kesze-kusza haja beleakadt a ruhámba,
azonkivül a szememben is megtalálta helyét ezzel elősegítve további
vakulásomat. Pár szemeröltető torna után sokkal élesebben láttam meg is
tapogattam biztosan meg is vannak-e.Anyukám persze ráérősen bólogatott csak
tudnám min és elkezdett kérdezgetni.Alig ébredtem fel negédes,szunyogláb
vastagságú álomkómámbol és máris kérdés-felelek játékot játszunk ami kelloen
nem volt iyemre hiszen nem voltam kommunikativa bban a helyzetben és
időben.Mellesleg szőrnyen néázhettem ki de ez cseppet sem zavart senkit.
Éreztem hogy hajam ugy áll mintha két hete fésü közelében sem járt volna, és
igyekezett hasonlitani a szénakazal effecthez.Anyukám mégis megsimogatta pedig
szolni kartam neki ,veszélyes móka még megszúrhat a kazalbol kiálló
vasvilla,másnéven a hajtűm amit akkor érzékeétem hogy bele akar fúrodni fejem
oldalsó részébe.jajveszékelésem elmaradt még a kómábol ébredés első státustán
eshettem át.
saját story
2011 január 22. | Szerző: tamarina
Tamarina, a bérgyilkosnő
(részlet)
Tehát van egy lány aki felthetoleg egy gazdag családból származik.
apuka és anyuka nem kevés pénzt tol az asztal közepére vacsora közben.
az ilyen gyermekek nem tehetnek rola hogy ilyen emberek kozé nötték be magukat.
van itt lové,csak érzelem egy szál se.
érted a teóriám eddig?
-hogyne érteném csak folytasd mert randim van és pontosan és gyorsan tisztában
akarok lenni a tuszul ejtés menetélvel.
-rendben ,rendben,de azt te találod ki.
már van is pár terv a tarsollyomban.
-remek.akkor itt a kiscsaj fotója.
-hadd lám.
szenvedélyes vöröske.hmm,élelemes csitrinek néz ki bár meglehetösen fukar és számató a tekinetete.vagy
csak nem találta a pink táskájában a dior ruzst.azért vág ilyen fancsal képet.kb.18 lehet.
-19…
-bocsánat,nem vagyok jó kor meghatárorzo.végülis mindegy,nem?
-teljesen,az a lényeg hogy elkapod akár el is azórakozhatsz vele ha valami nem is etesdzik
a viselkedésében,de tudd:itt a pénz a lényeg,ne kelljen rögtön elásni.tartóztasd magad ha érted mire gondolok.
-elöször is:ne gondold azt hogy nekem a tini lányok kivégzése örömteli munka.Másodszor:
még nem takaritottam el a föld szinérol ilyen kis szájfényes tüncibabaákat.3x.nem is áll szándékomban.mivel nő. akkor
is mégha nem képes agyilag ygereket felnevelni.
jobban szeretem a dusgazdag pokhendi rosszfiukat eltávolitani.
-megértettem,ugyhogy el is kezdodheta meló,nem gondolod,hogy fel kéne venned a gyakran használt napszemüvegdeet
inkognitónak,kedves tamarina?
2010 október 25. | Szerző: tamarina
helló
tudom rég irtam ..
majd ha kedvem lesz szégyellni is fogom magam miatta de az amiért nem irook
azaza hogy nem vagyok KOCKA 😛
milliónyi cseppnyi boldogtalan pillanat
szélzúgás,
zuhanás az éjben
úgy érzem elfelejtettek
szürke szürke szürke
minden nap
semmirevaló
bűnös bűnös bűnös
az
aki
féli megosztani a napot
valakivel…
tedd meg amit akarsz
most élsz igazán
elhagyott kisangyal
Önbizalomhiány
2012 december 11. | Szerző: tamarina
Nagyon szerencsésnek érzem azt akinek van önbizalma. Engem sajnos az élet nem sokkal áldott meg. Ez egy olyan érzés, ami hirtelen előbújik a biztonságos menedékéről, ahova mi dugtuk el mert nem akartunk vele szembenézni, és nagy morcosan ránk mereszti a szemét és azt mondja: -Helló itt vagyok, ugye nem felejtettél el? -negédes mosollyal torz arcán. Mi meg köpni-nyelni se tudunk, elbizonytalanodunk, reszketés nélkül hagyjuk legördülni az arcunkról a sós fájdalmakat. A tükörbe nézve elfintorodunk. -Csúnya vagyok, ronda az arcon, olyan vagyok mint egy tehén, nem szeret senki. Mikor kezdjük megszokni ezt az érzést és kiadjuk magunkból a bennünk tekergőző kigyókat, akkor hirtelen elillan, és mint akit pofán vágtak értetlenül állunk hozzá. Mi is történt az előbb? Miért történt ez?
Pedig amugy alapjáraton egész csinosnak tartom magam. De tényleg. Az arcom karakteres, szép nagy a szemem, jó az alakom. (ez kicsit túlzás, mások tartanak formásnak : ) nekem vannak ellenvetéseim: pl. comb, vastag vádli és boka.) A ruháimat az ékszereimmel mindig harmonikusan összeválogatom. Igazán esztétikus tudok lenni, ezzel az a célom hogy az embereknek feltűnjek és csinosnak tartsanak. Nemhiába Vénuszi Mérleg vagyok. Szinte az egész világnak szépnek akarok látszani. Ami a legfontosabb a barátom gyönyörűnek tart. Én ezt el is hiszem neki.
Mégis sokszor kicsattan belőlem a “nem vagyok szép”, “nem vagyok semmire se jó” érzés. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nagyon rossz érzés. Elég egy ügyetlenül, nem olyan hangnemben kimondott szó, a másik fél részéről és már durran is a lufi. Szeretnék elbújni egy sarokba, beburkolózni valami alá és kisirni magamból a förtelmet. Pfhúj. Ez is csak egy idő után következik be. Gondolom betelik legbelül a pohár és így adom ki a negatívumokat. Nem akarom kimutatni a gyengeségem más előtt, de mégis muszáj kiadni, hogy utána jobb legyen.
Ez gondolom azért van, mert ahhoz ,hogy tisztán megéljük a boldog perceket, ahhoz kicsit meg kell szoknunk a fájdalmat. Ezután tudjuk értékelni magát a nevetést és a felhőtlen boldogságot.
Összegezve szerintem nagyon butaság lenne ha ezt az önbizalomhiányos kimozdulásunkat szégyenletes dolognak élnénk meg. Nincs szégyelnivalónk. Persze rossz dolog, zavaró is, de a túlzott önbizalom és ego sem a legjobb erény. Próbáljuk a jó dolgainkra összpontosítani, a nekünk nem tetszőket meg képzeletben irjuk fel egy lapra és égessük el. Ha mindig a negatív dolgainkkal törődünk, akkor a többi ember is csak ezt fogja bennünk meglátni. Mindegyikünkben van egy kincs, csak olyan nehéz megkeresni, de sose lesz késő elkezdeni a keresését. Valamikor ott áll az orrunk előtt, csak a szemünk még mindig a vaskos combunkkal van elfoglalva. : )
Beby
Oldal ajánlása emailben
X